Miért nő a nyugdíjkorhatár?

Miért nő a nyugdíjkorhatár?
2021.04.08.

A születéskor várható élettartam folyamatosan nő az EU tagországaiban, az 1960-as évek óta mindkét nem esetében 10 évente átlagosan több mint 2 évvel. Az adatok azt mutatják, hogy a születéskor várható élettartam esetében a nemek közötti egyenlőtlenség is csökkenni látszik, ugyanis az utóbbi időben a férfiak várható élettartama gyorsabb ütemben nőtt, mint a nőké.

A születéskor várható élettartam azt fejezi ki, hogy egy újszülött az adott év halandósági viszonyai mellett még átlagosan hány évi élettartamra számíthat. Mára ez lett az életminőség egyik legfontosabb komponense, amely az ENSZ vizsgálatai alapján egyre magasabb, ráadásul az egyes országok mutatói közelednek egymáshoz.

 

Míg a ma születő csecsemők Európában átlagosan 81 évig élhetnek, az ő, 1990 körül született szüleik még mintegy öt évvel rövidebb életre számíthattak, mintegy 76 évre, ugyanakkor a hatvanas években született nagyszüleik még öt évvel kevesebbre, azaz 71 évre. A mostani csecsemők tehát nagyszülei generációjánál átlagosan mintegy tíz évvel hosszabb élettartamra számíthatnak.

 

Minek köszönhető ez? Az utóbbi néhány évtizedben az európai országokban a lakosság egészségi állapota jelentős mértékben javult, az idő előtti elhalálozások száma pedig jelentősen csökkent. Az élet- és munkakörülmények, az egészségtudatosabb gondolkodás mindenképpen hozzájárult az élethossz megnövekedéséhez, de a legnagyobb szerepe vélhetően az orvosi ellátás fejlődésének van.

A szívroham, az agyvérzés vagy a rák kezelésében bekövetkezett eredményeknek köszönhetően a túlélési arány a legtöbb európai országban növekedett. Emellett a rák legtöbb fajtájának – így a méhnyakrák, a mellrák és a végbélrák – túlélési aránya is javult a legtöbb tagállamban. Az európai országok egészségügyi rendszerei egyre nagyobbak és összetettebbek, az egészségügyi ellátásra pedig – összehasonlítva a korábbi korok finanszírozásával – sokkal többet költenek az uniós országok.

Az egészségügyi kockázatok terén is sok pozitív változás történt az elmúlt évtizedekben: sok uniós tagállam igen jelentős fejlődést ért el a dohányzás és az alkoholfogyasztás visszaszorításában (például reklámozási tilalmakkal, közösségi terekben való fogyasztási korlátozással, vagy nagyobb adókkal). Ezzel ellentétben ugyanakkor az elhízottság és túlsúlyosság sajnos egyre jellemzőbb a legtöbb tagállamban, amely viszont számos krónikus betegség kockázatát növeli.

Más részről viszont, ha tanulmányozzuk a születésék számát, azt tapasztaljuk, hogy évről évre kevesebb csecsemő születik. Ezt már jó 70 éve is megfigyelték, így jött létre az ötvenes években Magyarországon a Ratkó korszak, vagy a hatvanas évek közepén Németországban a baby boom.

 

 

Ezek a kérész életű hullámok adtak ugyan egy löketet, de sajnos az akkor születettek a 2010-es évtől hazánkban, ill. 2025-től Németországban is nyugdíjba mennek, a népesség átlagos életkora az Európai Unióban drasztikusan nő, a születések száma tragikusan csökken. Politikai döntésekkel igyekeznek azonban a népességet utódok nemzésére bíztatni, kivétel nélkül minden országban. Ezek elemei első sorban olyan anyagi kedvezmények, mint például a németországi Kindergeld, magyarországi CSOK, de még az építkezési kölcsönök is.

 

Mintegy harminc éve a hölgyek 55 éves korban, a férfiak 60 éves korban mentek nyugdíjba. Mára a helyzet nagymértékben megváltozott. Magyarországon 65 év, Németországban 67 év az állami nyugdíj korhatár.

 

Miért nőtt és miért lehet arra számítani, hogy nőni fog a nyugdíjba vonulás életkora? 1889-ben Bismarck német kancellár bevezette a nyugdíjrendszert. Az 1929 – 1933-as nagy világgazdasági válság után olyan nyugdíj finanszírozó rendszert igyekeztek létrehozni, amely nem érzékeny az egyes gazdasági válságokra, megalkották a felosztó-kiróvó nyugdíj rendszert. Ez az éppen aktív dolgozók adójellegű járulékaiból finanszírozza az éppen nyugdíjas korú lakosság nyugdíját. Bár ez a rendszer mentes a gazdasági kockázatoktól, nem elhanyagolható politikai kiszámíthatatlansága: a majdani nyugdíj összegét politikai döntések határozzák meg, az egyén csak minimális mértékben tudja a saját nyugdíját, illetve annak összegét befolyásolni. Fő hátránya, hogy egy ilyen rendszer erősen ki van téve a demográfiai változásoknak: az Európára jellemző öregedő népességben megnő az egy aktív keresőre eső nyugdíjasok száma, ami vagy a járulékok növelését, vagy a nyugdíjak reálértékének csökkentését teszi szükségessé. Napjainkban folyik a felosztó-kirovó rendszerek reformja, melynek keretében pénztári elemek kerülnek beépítésre.


2018 elején az EU-s tagállamokban 512 milliónyian éltek, ez az előrejelzések szerint 2044-re 525 millióra növekszik. Csakhogy nem a fiatalok lesznek többen, hanem az idősek. A 65 évesek és annál idősebbek aránya a teljes népességen belül a tavaly év eleji 101 millió főről 149 millióra emelkedik 2050-re.

Érdekes módon maga az idősebb társadalom is egyre öregszik, a becslések szerint a 85 évesek és a felettiek száma az EU-ban 2018 és 2050 között több mint duplájára nő, a mostani 14 millió körüliről közel 32 millió főre 2050-re. Sőt, azok száma is jelentősen emelkedik majd a vizsgált évek alatt, akik elérték vagy meghaladták a 100 éves életkort: a mostani 106 ezerről a számuk több mint 500 ezerre nő 2050-re.

Könnyen beláthatjuk, hogy ha több a dolgozó korosztály létszáma, mint a nyugdíjasoké, akkor nincs baj a nyugdíjak felosztó-kiróvó rendszerű kifizetésével. Azonban, ha az arány megfordul, és meg fog fordulni, akkor bizony nincs meg az egyensúly, két lehetőségünk van:

  1. Emelni a nyugdíjárulék mértékét
  2. Emelni az életkort amikor nyugdíjba vonulhatunk

Ez az oka annak, hogy már pedzegetik a 70, vagy akár 72 éves kort a nyugdíjba vonuláshoz.

 

Mit tehetünk annak érdekében, hogy hamarabb élvezhessük a nyugdíjas éveket?

Egyetlen és legjobb megoldásunk a megelőzés és öngondoskodás. Ma már több pénzintézet is ajánl olyan megtakarításokat, amelyek célja az anyagilag gondtalan nyugdíjas évek. Megfelelő, hosszútávú takarékoskodással akár 35-40 év után is abba hagyhatjuk a munkába járó életünket. Gondoljuk csak el, megfelelő garanciák mellett annak a fiatalnak, aki 25 évesen csak havonta 100 eurót félretesz, 60 évesen már, mai értéken számolva, 2.000 eurós „nyugdíja” is lehet. Csecsemő korban, ha a Kindergeldből csak 50 eurót félreteszünk havonta gyermekünknek, még úgy is több mint 3.000 eurója maradhat havonta élete végéig hatvanéves kora felett, hogy fiatalként egyetemi oktatására, családalapítására bőven fordíthat az addig összegyűlt összegből.

 

de Jonge János

M: 0152 2148 4052

janos@dejonge.hu

 

Vissza

Kapcsolódó bejegyzések

balazsgabor_43_1_munkakeptelenseg2

Munkaképtelenségi biztosítás a gyakorlatban

2021.05.01.

Korábbi cikkünkben beszámoltunk arról, hogy miért is nagyon fontos, hogy kereső munkavállalóként munkaképtelenségi biztosítással is rendelkezzünk. Szót ejtettünk arról, hogy ezen biztosítási formával rendelkezők egy negyede élete során legalább egyszer a munkaképtelenség állapotába kerül, és élete alakulása bizonytalanná válhat. Ilyen esetekben bizony óriási segítség, ha van mihez, van kihez nyúlni, és a szeretteink, családtagjaink nehézségeit is enyhíteni tudjuk.

balazsgabor_42_1_munkakeptelenseg1

Ki mondja meg neked, hogy holnap is minden rendben lesz?

2021.05.01.

Bármit is hoz a jövő, nagyon nehéz egyszemélyben minden helyzetben helytállnunk. Nem tudhatjuk pontosan, mit hoz a holnap, és milyen kiszámíthatatlan események határozzák meg a munkaképességünket, a fizikai, szellemi, lelki állapotunkat. Az Ergo BU, vagyis a munkaképtelenségi biztosítás segítségével rugalmas, nagy lefedettségű biztosítással rendelkezhetsz, ha beüt a krach és nem tudod ellátni a megszokott feladataidat.